A messiás
Isai törzséből, mely rég nem hajta lombot,
Sőt ágak nélkül állt, egy vesszőszál eredt,
S gyümölcsként a világ üdvét termette meg,
Ki mindazt élteti, ami halálba romlott.
Öröktől Isten Ő, s megnyugszik rajt a Lélek:
Háromszor bölcs Lélek, hisz érti azt, amit
Más senki föl nem ér. Sziklát, hegyet rak itt,
Tengerhatárt kiszab, s a gyönge Véle éled.
Nem látszat, s a tömeg-ízlés szerint ítél a
Dávid-fi álatala. Ő lesz szegény joga,
Fáradtnak vígasza, szavára lesz sima
A görbe. Fényes a sötét és gyors a béna.
Jogara véd vagy üt. Mint rózsaág olyan:
Kedvesen illatoz, és szúr fájdalmasan.
(Andreas Gryphius: Isai törzséből)
|
|
|
| |
|