Rem�nyik S�ndor Istenes versei.

�res templomban.

Rem�nyik S�ndor.

�gy szoktam ezt: ha sz�ll az alkonyat,
Az �res templomba besurranok.
Egy l�lek, aki Istent l�togat.
A szentek komoly arca r�mragyog.

Ha n�szn�p j�rt ma itt: feledve r�g, -
�s mise sincs, se karinges papok,
Az olt�ron k�t �r�kl�mpa �g,
Az Istenemmel egyed�l vagyok.

A templom �res, a lelkem tele.
Meg�rtj�k egym�st, pedig nincs szavunk,
Itt �llok, szemben �llok O vele
S nem l�tja senki, hogy egy�tt vagyunk.

�llok, t�rdre nem hajt a v�gy hatalma
Csak f�rk�szem a nagy Akaratot;
�gyis addig �llok, m�g O akarja
S ha nem akarja: �sszeroskadok.

Olyan v�gtelen �hitat fog el,
Mintha erdoben n�zn�k csillagot,
Ahol az �r�k, os csend �nnepel, --
Pedig - csup�n egy templomban vagyok.

A kis templom a nagy d�mban

F�l�tte �gig �r a szirt.
Olyan t�r�keny, oly kicsi.
Harangja elhal� szav�t
Ezer g�nyos harangvir�g
Az erd�n t�lcsilingeli.

Fenn Isten j�r a cs�csokon.
Amerre f�nyben elhalad:
Test�rei: d�rd�s feny�k
�llnak tit�ni sorfalat,
A szirt felett, s az �g alatt.

D�rd�l az ormok orgon�ja,
Az �n�k�re bor� sz�ll.
A m�rhetetlen sziklad�mban
A kis fatemplom f�lve �ll.
Bel�le f�lve sz�ll az �nek,
A d�cs�ret a d�m ur�nak:
A magass�gok Isten�nek.

Mert emberk�z emelte csak.
Fenn az �r l�pked hallgatag,
A maga-�p�tette d�mban.
�nn�n m�v�ben elmer�l:
Az �r�k-sz�pben, �r�k-j�ban.

Fenn az �r l�pked hallgatag.
A feny�k n�m�n szalut�lnak.
� n�ha-n�ha f�lriad,
S visszak�sz�n test�rhad�nak,
A sok s�t�t, szurkos tit�nnak.

Rem�nyik S�ndor

(1890-1941)

Nyit�oldal

Istenes versek

Tartalomjegyz�k